A szívelégtelenség gyakori betegség, a felnőtt lakosság kb. 2-3%-át sújtja, idős korban azonban az előfordulása elérheti a 10%-ot is. Súlyos betegség, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, és végül halálhoz vezet. A betegség felismerését követő 5 éven belül a halálozás eléri vagy meg is haladhatja a rákos betegségek halálozását. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége nagymértékben megromlik, egyre nehezebben tudják napi tevékenységüket ellátni.

A szívelégtelenség a szív működésének olyan zavara, melynek következtében a vérkeringés nem tudja biztosítani a szervek és szövetek számára a mindenkori igényeknek megfelelő oxigént és tápanyagot. Emiatt a beteg fáradékonyságról és nehézlégzésről számol be. Enyhébb esetben ez csak terheléskor jelentkezik, súlyos esetben már nyugalomban is vérellátási zavar, és a fontos szervek, mint például a vese és az agy működési zavara jöhet létre.

Mi okozza a szívelégtelenséget?

Magasvérnyomás betegség (hipertónia)

A fel nem ismert, vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás hosszú távon kb. 3-szorosára növeli a szívelégtelenség előfordulásának a gyakoriságát. Ha a vérnyomás az erekben magasabb, a szívnek erőteljesebben kell összehúzódni ahhoz, hogy a megfelelő keringést fenntartsa, és ez a fokozott terhelés hosszabb távon károsítja a szívizomzatot. A bal kamra fala előbb megvastagodik, majd elgyengül, a szív üregei kitágulnak, a kamraműködés csökken és megjelennek a szívelégtelenség jellegzetes tünetei. A vérnyomás ilyenkor már sokszor nem magas.

A magas vérnyomás nem csak a szívet és annak ereit, hanem más szervek érrendszerét (például agy, vese, végtagok verőerei) is súlyosan károsíthatja, amely a szívelégtelenség keletkezését szintén elősegíti. A vérnyomás normálisan 140/90 Hgmm alatt van.

Szívizomelhalás (szívinfarktus)

A szívelégtelenség egyik leggyakoribb oka a szív koszorúereinek megbetegedése, melynek legsúlyosabb formája a szívizomelhalás (szívizominfarktus). Ilyenkor a szívizomzatot ellátó valamelyik koszorúér elzáródik, és itt a véráramlás megszűnik. Ezen a területen a szívizom elhal, hegszövet alakul ki, mely összehúzódásra már nem képes. Az elhalt szívizomrész kiesett működését a többi, épen maradt szívizomterület próbálja átvenni, azonban ha az elhalás nagyobb izomterületet érint, akkor ez nem lehetséges, és szívelégtelenség tünetei alakulnak ki.

Szívbillentyűbetegségek, szívfejlődési hibák

A szívben a véráramlás irányát szabályozó szelepek (billentyűk) megbetegedései, valamint bizonyos veleszületett szívfejlődési zavarok (pl. a szívsövény részleges hiánya) szintén szívelégtelenséget okozhatnak. A billentyűk szűkülete vagy zárási elégtelensége miatt a kamrák és a pitvarok túlterheltté válnak, a szív üregeiben kórosan megemelkedik a nyomás, melynek eredményeképpen szívelégtelenségre jellemző tünetek léphetnek fel.

Veleszületett szívfejlődési hibákban, pl. pitvari vagy kamrai részleges sövényhiányban, rendellenes vérátáramlás jön létre a két szívfél között, a friss és elhasznált vér keveredik, melynek következtében szívelégtelenség alakulhat ki. Ezeket a rendellenességeket általában már gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban felfedezik, és megoldásuk az időben elvégzett korrekciós szívműtét.

Szívizombetegségek

Bizonyos genetikai ártalmak, gyulladásos betegségek, toxikus anyagok, tartós és nagymennyiségű alkoholfogyasztás a szívizmot megbetegítve szívelégtelenséget okozhatnak. Ilyenkor a szív üregei kitágulnak, a kamrák képtelenekké válnak a megfelelő összehúzódásra és a súlyos működészavar szívelégtelenséghez vezet.

A szívelégtelenség jelei és tünetei

A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek alatt súlyosbodnak. A legjellemzőbb panaszok a következők:

Fáradékonyság, csökkent fizikai terhelhetőség

Szívelégtelenségben a szív nem tudja fenntartani a mindenkori igényeknek megfelelő vérkeringést, ezért különösen fizikai terheléskor az izomzat vérátáramlása nem megfelelő, melynek következménye a gyors kifáradás és a csökkent fizikai terhelhetőség. Súlyosabb esetekben az egyéb szervek vérellátása is csökkenhet már nyugalomban is. Ennek változatos tünetei lehetnek attól függően, hogy elsősorban mely szerv keringése csökkent: pl. az agy esetében levertség, csökkent szellemi teljesítőképesség, szédülés, zavartság jelentkezhet, a szív koszorúereinek csökkent keringése szívtáji nyomást, szorítást (anginát) okozhat, míg a vese vérkeringésének romlása a vizeletkiválasztás nagyfokú csökkenését vagy teljes megszűnését (anúriát) idézheti elő.

Nehézlégzés (diszpnoe)

Kezdetben még csak a nagyobb vagy megszokott fizikai terhelés okoz nehézlégzést, később azonban már a kisebb terhelés is kiváltja azt. A legsúlyosabb esetekben a beteg már nyugalomban is fullad, különösen éjszaka, laposan fekvő helyzetben. Gyakori lehet a sípoló légzés és köhécselés, súlyosabb állapotban, főleg az éjszakai órákban rohamokban fellépő, és csak felülésre csökkenő súlyos fulladásos roham (szívasztma) vagy tüdővizenyő (tüdőödéma) is jelentkezhet. Ilyenkor a tüdőerekben a megemelkedett nyomás miatt a tüdőhólyagocskákba folyadék kerül, amely súlyos életveszélyes állapotot okoz, ami sürgős kórházi ellátás nélkül rendszerint végzetes.

Végtagvizenyő, egyéb pangásos tünetek

Szívelégtelenségben testszerte felszaporodik a testfolyadék, mivel a szívüregekben és a viszerekben megnövekedett nyomás a szövetek közé kipréseli a folyadékot. Legjellemzőbb tünet, amit a beteg először észlel a bokatájék duzzanata (boka ödéma). Később a folyadékpangás következtében a máj is megduzzad, és folyadék szaporodhat fel a hasüregben is (aszcitesz). A legsúlyosabb esetekben az egész testre kiterjedő bőr alatti folyadékszaporulat figyelhető meg.

Hogyan kezelhető a szívelégtelenség és mi várható a kezeléstől?

Az elmúlt negyedszázad során a szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében jelentős változás ment végbe. Korábban a betegek kezelésére csak a vizelethajtók és a szívizom összehúzódásának erejét fokozó digitálisz készítmények álltak rendelkezésre, amely gyógyszerekkel ugyan a panaszokat csökkenteni lehetett, azonban a betegek életének meghosszabbítása rendszerint nem sikerült. A mai korszerű gyógyszerekkel és kezelési eljárásokkal ugyanakkor a betegek panaszainak tartós javítása mellett többnyire a szívelégtelenség súlyosbodása is megfékezhető, és a betegek élete is megnyújtható.

A szívelégtelenség jelenlegi kezelésének négy fő területe van. Ezek a következők: 1) a betegek életmódjának megváltoztatása, 2) kombinált gyógyszeres kezelés, 3) bizonyos eszközös kezelési eljárások és 4) sebészi beavatkozások, szívátültetés.

Milyen életmódot folytasson a szívelégtelenségben szenvedő beteg?

A szívelégtelenségben szenvedő betegnek csaknem mindig életmód változtatásra van szüksége, melyet a kezelőorvosa tanácsai alapján kell végrehajtania a sikeres gyógyulás érdekében. A betegek (és rendszerint a közvetlen családtagok) megfelelő együttműködése nélkül a betegség eredményes kezelése nem valósítható meg.

A legfontosabb életmódbeli szabályok a következők:

A dohányzás azonnali és végleges elhagyása a dohányos betegeknél. A dohányzás súlyosbítja a szívelégtelenséget, és számos egyéb betegséget (pl. tüdőrák, érelmeszesedés, fekélybetegség) is előidézhet, ezért annak mielőbbi elhagyása szükséges. A leszokásban az egyéni elhatározáson kívül szükség lehet szakember (orvos, pszichológus) segítségére is.

Megfelelő diétás szabályok betartása, és az ideális testsúly elérése. Elhízott vagy testsúlyfelesleggel rendelkező szívelégtelen betegeknél önmagában a testsúly csökkentésével mérsékelhetők a tünetek. Az optimáls testsúly megállapítására az egyszerű testsúlymérésnél alkalmasabb az ún. testtömeg-index (angol szóval: Body Mass Index, rövidítve: BMI) meghatározása. Ezt akkor kapjuk meg, ha a kg-ban mért testsúlyt elosztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. Például egy 170 cm magas és 70 kg testsúlyú ember BMI-je: 70 kg osztva (1,7 m)2 = 24,2. A BMI normális értéke 20 és 25 között van, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett elhízásról beszélünk. A kóros soványság (18 alatti BMI) szintén kedvezőtlen szívelégtelenségben, rendszerint a betegség előrehaladott szakaszában fordul elő (kahexia). Az optimális testsúly eléréséhez a napi kalória bevitel és a rendszeres testmozgás összhangját kell biztosítani. Az egészséges étrend legfontosabb szabályai a következők:

  • Alacsony zsírtartalmú ételeket kell fogyasztani, az állati eredetű zsírok fogyasztása ne legyen több az összkalóriabevitel 25-30%-ánál. A húsok közül részesítsük előnyben a baromfit és a halat.
  • Csökkentsük a cukor és az édességek fogyasztását!
  • A sóbevitel ne legyen több napi 2 grammnál (az ételek sótartalmát az élelmiszercsomagolásokon általában feltüntetik).
  • Törekedjünk a magas rosttartalmú ételek (zöldségfélék, a teljes kiőrlésű gabonák, a friss gyümölcsök) fogyasztására, mert ezek elősegítik a normális bélműködést és kedvező hatásúak a vércukor- és koleszterinszintre. A javasolt napi rostbevitel 25-35 gramm.
  • A folyadékbevitel napi mennyisége ne haladja meg az 1,5 – 2 litert. Szívelégtelenségben csak kis mennyiségű alkoholfogyasztás (max. 1-2 deciliter bor) engedélyezett, azonban ha a szívelégtelenséget a nagyfokú alkoholfogyasztás okozta, akkor teljes alkoholtilalom szükséges.
  • Szívelégtelenségben szenvedő betegnél fontos, hogy a szokásosnál gyakrabban étkezzen, s egyszerre csak keveset és könnyen emészthető ételeket fogyasszon.

Rendszeres testmozgás. Ma már a korábbi szemléletünkkel ellentétben a szívelégtelenségben szenvedő betegeknek is javasolt az orvos által megszabott, ellenőrzött fizikai tréning, mivel ez kedvező hatású a keringésre és javítja a terhelhetőséget. A legsúlyosabb esetek kivételével hetente 3-4-szer javasolt 20-30 perces nem megerőltető mozgás (könnyű séta, kocogás, kerékpározás, úszás). A fizikai terhelés formáját és intenzitását mindig meg kell beszélni a kezelőorvossal, mivel a nagyobb terhelés fokozott veszéllyel járhat. Ha a fizikai tréning közben szokatlan panasz jelentkezik (pl. fulladás, mellkasi szorítás, rendszertelen heves szívdobogás), a terhelést abba kell hagyni, és a kezelőorvost soron kívül fel kell keresni.

A nemi élet szívelégtelenségben. A nemi aktus a pulzusszám és a vérnyomás jelentős emelkedését eredményezi, ezért a súlyos szívelégtelenségben szenvedő, már kisebb terhelésre is panaszos betegek esetében az aktus a betegség rosszabbodását okozhatja, és komplikációkhoz (pl. ritmuszavar, fulladás, angina) vezethet. A megszokott partnerrel történő nemi élet közepes fokú fizikai megterhelést jelent a szívelégtelen betegek számára, így az enyhébb szívelégtelenségben szenvedő betegek ezt rendszerint jól tűrik, és normális szexuális életet élhetnek. Az enyhe vagy mérsékelt szívelégtelenségben szenvedő férfi betegek szedhetnek merevedési zavart csökkentő gyógyszereket is, azonban tudni kell, hogy ezek nitrátkészítményekkel együtt nem alkalmazhatók, mivel veszélyes vérnyomásesést okozhatnak. Ilyen gyógyszer szedését mindig meg kell beszélni a kezelőorvossal.

A gyógyszerszedéssel kapcsolatos tanácsok

Mivel szívelégtelenségben tartós, legtöbbször az élet végéig tartó gyógyszerszedésre van szükség, célszerű a betegeknek ezzel kapcsolatban az alábbi gyakorlati tanácsokat megfogadni:

  • A gyógyszereket mindig a kezelőorvos utasításainak megfelelően kell szedni, és lehetőleg mindig ugyanabban az időben kell bevenni
  • Gyógyszerkimaradás esetén azt mielőbb pótolni kell – kivéve ha nem jött el a következő adag bevételének az ideje (ekkor ki kell hagyni az elfelejtett adagot, és nem szabad bevenni a dupla dózist)
  • Csak a kezelőorvos utasítására szabad változtatni a gyógyszerek szedésén
  • Javasolt a rendszeresen szedett gyógyszerek nevének, alkalmazott dózisának megtanulása, és a leggyakoribb mellékhatásainak ismerete. A gyógyszerekről javasolt pontos listát vezetni, amit mindig tartson magánál a beteg, és vigye magával az orvosi ellenőrzésekre
  • Ha mellékhatás jelentkezik, mielőbb meg kell beszélni a kezelőorvossal
  • A gyógykezelést lehetőleg egy orvos irányítsa (a gondozást végző kardiológus a háziorvos közreműködésével). Ha sürgős változtatás történt a kezelésben, a módosítást mielőbb meg kell beszélni a gondozó orvossal
  • Bármely egyéb okból szedett gyógyszer szedéséről tájékoztatni kell a kezelőorvost

Milyen  védőoltásokra van szükség szívelégtelenségben?

Bizonyos fertőző betegségek (pl. influenza, fertőző tüdőgyulladás) veszélyt jelentenek a szívelégtelenségben szenvedő betegek számára, mivel a betegség rosszabbodását idézhetik elő. Ezek megelőzése minden beteg számára kívánatos, és a várható járványok előtt védőoltás adása javasolt.

Mire kell a szívelégtelenségben szenvedő betegnek rendszeresen figyelni és mit kell ellenőrizni?

Testsúly

A mindennapos testsúlymérés (lehetőleg reggel, vizeletürítés után, reggeli előtt) a szívelégtelenség rosszabbodása megbecsülésének legegyszerűbb módszere. Ha a testsúly rövid idő belül jelentősen növekedik (1-3 nap alatt 1-2 kg-nál többel), az annak a jele, hogy a szervezetben túl sok folyadék gyűlt fel, és a szívelégtelenség súlyosbodott. Ilyenkor a kezelésen módosítani kell, vizelethajtó bevétele szükséges, továbbá egyéb változtatás is indokolt lehet, amit a kezelőorvossal soron kívül meg kell beszélni.

Pulzusszám

Rendszerint a csukló felett, az alkar tenyéri felszínén, a nagyujj felőli oldalon futó verőér megtapintásával tudjuk vizsgálni. Ha ez nehezen kitapintható, akkor a nyak két oldalán futó valamelyik verőér tapintása igazíthat útba. A pulzus normálisan szabályos ritmusú, és a percenkénti gyakorisága megegyezik a szívütések gyakoriságával. Az otthoni vérnyomásmérők többnyire alkalmasak a pulzusszám megállapítására is.

Vérnyomás

Szívelégtelenségben szenvedő betegek ideális vérnyomása 120/80 Hgmm vagy ez alatti. A szokásos gyógyszerek megfelelő adagban történő alkalmazása mellett a betegek vérnyomása rendszerint alacsony, amit általában jól tűrnek.

A szívelégtelenség tüneteinek és jeleinek változása

Ha a boka vagy az alsó lábszár duzzadása fokozódik, vagy a nehézlégzés gyakrabban jelentkezik, kisebb terhelésre, esetleg nyugalomban vagy rohamszerűen az éjszakai órákban is fellép, akkor rendszerint a szívelégtelenség súlyosbodása áll fenn. Ilyenkor a kezelőorvost soron kívül fel kell keresni! Szintén sürgős orvosi vizsgálat szükséges, ha váratlan mellkasi szorító fájdalom lép fel, vagy bármely eddig nem észlelt szokatlan panasz és tünet jelentkezik (pl. szapora, rendetlen szívdobogás, erős szédülés, fulladás, a vizelet mennyiségének csökkenése, hányinger, hasmenés, láz, kiütések, izomgörcsök).