A szívinfarktus (köznapi nevén szívroham) a koszorúér betegség legsúlyosabb formája, mindenki által rettegett, nem ritkán az életet veszélyeztető súlyos betegség, mely világszerte a leggyakoribb halálokok közé tartozik. A magas halálozás mellett a szívinfarktus jelentősen csökkenti a betegek életminőségét és növeli a rokkantak számát.

Mi okozza a szívinfarktust?

Érelmeszesedés (ateroszklerózis)

A szívinfarktus hátterében rendszerint az érrendszer megbetegedése, az érelmeszesedés áll. Érelmeszesedés alatt a verőerek (artériák) falának megbetegedését értjük, mely lassan, évek-évtizedek alatt alakul ki. Az erek falának belső rétegén (endotélium) már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók zsírlerakódások, melyek az idő múlásával növekednek, ún. plakkok alakulnak ki, melyek az erek üregét jelentősen beszűkíthetik. A plakkok később megrepedhetnek, a vérlemezkék összetapadása következtében véralvadék (trombus) képződik, mely az ér üregének teljes elzáródását okozza. A szív koszorúerei az érelmeszesedés következtében gyakran megbetegednek, beszűkülnek majd elzáródnak. Ilyenkor a vérellátás az elzáródott érszakaszon megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak. Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, mely nem képes a szív pumpaműködésében részt venni. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy pangásos szívelégtelenség alakul ki.

Hogyan lehet felismerni a szívinfarktust?

A heveny szívinfarktusnak a legtöbbször könnyen felismerhető, típusos tünetei vannak. A roham általában hirtelen kezdődik, igen erős, szorító jellegű mellkasi fájdalommal. A betegnek típusos mellkasi fajdalma (ún. angina pectoris) az infarktust megelőzően rendszerint már volt, de tudni kell, hogy szívinfarktus előzetes mellkasi fájdalom nélkül is előfordulhat. Az infarktusos mellkasi fájdalom jellege az angina pectoris-hoz hasonló, de általában hosszabb ideig (20-30 percnél tovább) tart. A fájdalom jellege szorító, markoló, mely legtöbbször a szegycsont mögött a legerősebb, kisugározhat mindkét mellkasfélbe, de főleg a bal oldalra, esetleg a karokba és a nyakba. A fájdalmat gyakran verejtékezés és halálfélelem is kíséri. Az esetek kisebb részében a fájdalom egyéb területre, pl. a gyomortájékra is lokalizálódhat, és ilyenkor a beteg, vagy hozzátartozója nem gondol szívbetegségre, hanem hasi megbetegedésre gyanakszanak.

A szívrohamot gyakran megelőzik enyhébb, nem típusos előjelek. Ilyenek lehetnek kisebb mellkasi nyomásérzések, rossz közérzet, fáradékonyság, melyek legtöbbször már hetekkel előbb jelentkeznek, de a beteg nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a jelentéktelennek tűnő tüneteknek, és nem fordul orvoshoz. Ilyenkor, még ha orvoshoz is fordul, sokszor a vizsgálatok sem tudják megjósolni az 1-2 hét múlva bekövetkező eseményt.

Mit tegyünk szívroham esetén?

A beteg további sorsát legtöbbször az dönti el, hogy ő maga és környezete hogyan értékeli az első tüneteket, és milyen gyorsan kerül kórházba. Amennyiben a betegnek már előzőleg ismert volt a koszorúér betegsége, és volt angina pectorisa vagy esetleg szívizominfarktusa, akkor a tüneteket könnyebben meg tudja ítélni, és el tudja dönteni, hogy a roham különbözik-e az előző panaszaitól. Az angina és a szívinfarktus okozta mellkasi fájdalom között a legfőbb különbség az, hogy infarktus esetén a fájdalom tartósabb, és a nyelv alatti nitroglicerin (tabletta vagy spray) hatására nem szűnik. Amennyiben a szívroham a beteget otthonában éri, és egyedül tartózkodik otthon, telefonon kérjen sürgős segítséget az Országos Mentőszolgálattól a 104-es hívószámon, telefon hiányában pedig kérje a szomszédok segítségét. Ha a beteg munkahelyén lesz rosszul, akkor az üzemorvos vagy szintén a mentők jelenthetik a gyors segítséget. A beteget a segítség megérkezéséig nyugalomba kell helyezni, friss levegőről kell gondoskodni és nyelv alatti nitroglicerint kell kipróbálnia. A heveny szívroham legtöbbször drámai tünetek formájában jelentkezik, és ilyenkor a környezetnek az a legfontosabb tennivalója, hogy a beteg mielőbbi kórházba juttatásáról gondoskodjon. Minél előbb kerül a beteg kórházi ellátásra, annál nagyobb az esélye annak, hogy az infarktust okozó e1záródott érszakasz a kezelés hatására megnyíljon, kisebb szívizomterület haljon el, és minél teljesebb gyógyulás következzen be.

Mit tegyünk, ha a beteg eszméletét veszti a szívroham során?

A szívroham olyan súlyos lehet, hogy hirtelen keringés- és légzésmegálláshoz vezethet, és a beteg a klinikai halál állapotába kerül. Ilyenkor a beteg eszméletét veszti, a szívműködése leáll (nem hallható szívhang a szív felett, nem tapintható pulzus sem a csukló felett, sem a nyakon), a légzése leáll, a pupillái (szembogár) kitágulnak és fényre nem szűkülnek. Ha ezeket a tüneteket észleljük, a beteget azonnal meg kell próbálni újraéleszteni. Az újraélesztés sikere függ az alapbetegség súlyosságától és a szívinfarktus nagyságától, de alapvető fontosságú, hogy a klinikai halál beálltakor van-e jelen olyan személy, aki a szakszerű orvosi segítség megérkezéséig fenn tudja tartani a beteg keringését. Az újraélesztés csak a klinikai halál beállta utáni 3-4 percen belül lehetséges, ennél hosszabb keringésleállás már visszafordíthatatlan agyi károsodást okoz! Mesterséges keringés- és légzésfenntartással ugyanakkor a beteget akár egy óráig vagy tovább is életben lehet tartani, amíg a végleges segítség megérkezik. Az újraélesztés módszerét minden laikusnak meg kellene tanulnia, hogy a környezetében előforduló klinikai halál esetén az orvosi segítség megérkezéséig életben tudja tartani a beteget (erre irányuló törekvések már hazánkban is vannak számos külföldi példához hasonlóan).

Az újraélesztés legfontosabb szabályai:

  1. Amennyiben légzésleállást észlelünk a nem reagáló betegnél, azonnal hívni kell a mentőket!
  2. A mentők kiérkezéséig a beteget fektessük a földre, fejét szegjük hátra és nyelvét húzzuk előre.
  3. Térdeljünk a beteg bal oldalára és két tenyerünket egymásra téve gyakoroljunk ütemes nyomásokat a szegycsont alsó felére 30 alkalommal.
  4. Ezután bal kezünkkel az állát, jobb kezünkkel a homlokát fogjuk meg, vegyünk mély lélegzetet, és a levegőt fújjuk a beteg orrába vagy szájába (a beteg szájára vékony textíliát, zsebkendőt vagy gézlapot helyezhetünk, ennek hiányában azonban ne késlekedjünk, mert a beteg életéről van szó!)
  5. Ezután folytassuk az újraélesztést a mentők kiérkezéséig 30 nyomással, majd 2 befúvással, és így tovább.
  6. Amint megérkezik az automata külső defibrillátor, kapcsoljuk be és helyezzük fel a beteg mellkasára.

A sikeres újraélesztés jele, ha a pupillák fényre újra összeszűkülnek, a légzés visszatér és a beteg sápadt bőrszíne javul.

A szívinfarktus ellátása

A szívinfarktus gyanújával kórházba szállított beteget optimális körülmények között speciális intenzív osztályon, ún. koszorúér őrzőben helyezik el. A kórházi kezelés legfőbb célja, hogy az infarktust okozó elzáródott koszorúeret újra megnyissuk, és ezáltal megmentsük a szívizmot az elhalástól. Az elzáródott koszorúér megnyitásának és a keringés helyreállításának (revaszkularizáció) legfontosabb feltétele, hogy a beteg időben a megfelelő kezelést biztosító kórházba jusson, mivel ezek a beavatkozások csak a kezdeti tüneteket követő rövid időhatáron belül (általában az első 4-6 órában) eredményesek. Minél később történik meg a koszorúér megnyitásának megkísérlése, annál kisebb a siker esélye.

Jelenleg leggyakrabban két kezelési módszert alkalmazunk a heveny szívinfarktust okozó koszorúér elzáródás megszüntetésére: 1) a vérrögoldó kezelést (amelyet akár kórházon kívül, a mentőautóban is elvégezhetünk) és 2) szívkatéterrel végzett érmegnyitást. Az első módszer minden kórház intenzív osztályán rendelkezésre áll, míg a második csak szívkatéteres laboratóriummal felszerelt kórházakban és centrumokban végezhető. Ha a feltételek adottak, akkor a szívkatéteres beavatkozást részesítjük előnyben, mivel ennek a rövid és hosszú távú eredményei kedvezőbbek, mint a vérrögoldásnak. Ha a két módszer közül egyik sem kivitelezhető (technikai vagy egyéb okok miatt), és a beteg súlyos állapota (pl. súlyos szövődmény jelentkezése) indokolja, akkor koszorúér műtét (ér-áthidaló, ún. bypass műtét) elvégzése is szóba jön a heveny szívinfarktus kezelésére.

Fontos megjegyezni, hogy az elzáródott koszorúér megnyitásával nem fejeződik be az infarktust elszenvedett beteg ellátása, gondozása. Javasolt már a kórházban elkezdeni a másodlagos megelőzést és a rehabilitációt, amelyet később ambuláns formában szükséges folytatni. Fontos, hogy a beteg a kezelőorvosával együttműködve törekedjen kardiovaszkuláris kockázati tényezőinek megszüntetésére (dohányzás, magas koleszterin- és vércukor szintek, magas vérnyomás, túlsúly, mozgásszegény életmód, pszichés stressz, stb.). Hosszú távon szükséges az időszakos kardiológiai kontrollvizsgálatokra eljárni, valamint a javasolt gyógyszereket előírás szerint szedni, akár élete végéig.