A szív, mint szimbólum

“Az élet az első szívdobbanással kezdődik és az utolsóval ér véget.” /Ókori bölcs/

A szív mint szimbólum

Részlet a Medicina kiadó gondozásában megjelent “Szívparafrázisok – Mítosz, filozófia és művészet a szívről” c. könyvből (szerzők: Lozsádi Károly és Király László):

Könyv2“… a szívre vonatkozó természettudományos ismereteink nagyban megváltoztak és kibővültek az utolsó négyszáz évben. A szív az első szerv, amely működni kezd bennünk – úgy háromhetes embrió korunkban, amikor talán még édesanyánk sem sejti létezésünket. Szívünk egyben az a szervünk is, amely végül legtöbbünket megöl. “Cor primum vivens, ultimum moriens” – az első életre kelő és az utolsó, amely meghal, mondták Arisztotelész után a középkori tudós doktorok. Szolgál bennünket 2 milliárd dobbanáson át.

Úgy tűnik, hogy a nem hibernáló emlősök szívfrekvenciája – vagyis, hogy a szív hányszor húzódik össze percenként – és élettartamuk között lineáris összefüggés állítható fel. A hörcsög és a nyúl (350-400/perc és 4-5 éves élettartam) adatai egy egyenes mentén helyezkednek el az elefántéval (30/perc, 35-55 év) és a bálnáéval (20/perc, 70-80 év). Ezek a szívek működésük során egymilliárdszor húzódnak össze. Könnyen kiszámítható, hogy egy 80 évig élő ember szíve (70/perc) kétmilliárdnál is többet ver. Az emberi szív tehát “kilóg” a sorból.

Az anatómiai szív nem fáj, noha száz veszély leselkedik rá: mozgásszegény életmód, stressz, dohányzás… Mint előkelő idegen él a mellkasunkban. Ezt a szívet általánosságban ismerjük, és legtöbben nem találkozunk saját szívünkkel közvetlenül. Egy magyar származású patológus sikeres szívátültetésen esett át az Egyesült Államokban. Amikor visszatért a munkába, a laboratóriumban a saját régi szíve várta egy üvegedényben. Kezébe vette, és így egy olyan találkozás részese lett, amely általában elképzelhetetlen.

Könyv5Arisztotelész óta az a képzet tartotta magát, hogy a szív érinthetetlen, vagyis, ha megfogjuk, akkor nyomban megáll. “Az a sebész, aki késével a szívet illeti, kollégái megvetését vonja magára” –  mondotta kora sebészpápája, Billroth. A német sebész, Ludwig Rehn habozott is, hogy megérintse-e, amikor egy szívsérülést kellett elvarrnia 1896-ban. Behelyezte az öltéseket, és a szív nem állt le. A beteg felgyógyult. Kiderült, hogy a szív, “ez a nyugtalan és akaratos szerv” is csak ugyanolyan, mint a többi zsiger (Kocher).

Van egy másik szívünk is. Látszólag ez volna a lelki-szívünk, amely fáj, meghasad, megesik, meglágyul, dagad… Ezt a szívet kiöntjük, belemarkolunk, kivesszük, elcseréljük… Ez a szív néha kőből van, néha meg egyáltalán nincs is. Ő énekel minden dalban, ilyenkor legtöbbször vérzik, és rozsdás szög van benne. Bármerre tekintünk, mindenütt ő köszön vissza ♥ formában. Anyaga lehet bármi: csokoládé, marcipán, porcelán, gyémánt vagy Swarovski-kristály. Feltűnik bárhol és bármikor. A ♥ jelentését általában mindenki ismeri. A ♥ a reklámipar igazi sztárja (legalább annyira, mint maga a csillag). Látszólag a ♥ mindennapjaink része.

Könyv4De vajon ugyanúgy él-e és ugyanaz-e ez a két szív (a szerv és a szimbólum), mint elődeink képzeteiben? A régiek egységben (holisztikusan) szemlélték az embert, és a szívet a személyiség lelki központjának tekintették. A tudomány megfosztotta a szívet e lelki tulajdonságoktól, és egy pumpa szerepére degradálta. Nem állíthatjuk, hogy a szív megsértődött, és hogy ezzel indult volna útjára a szív- és keringési betegségek kora. Annyi azonban bizonyos, hogy az elmúlt száz évben soha nem látott járvány zajlik, ami a korábbi egység megbomlását sugallja. Sok újabb (pl. szívátültetetteken végzett) tudományos vizsgálat és adat utal arra, hogy a szív nem csupán pumpa. A vizsgálatok szerint a szívátültetésen átesettek több mint fele érzékel személyiségváltozást a műtét után. Ebben több tényezőnek lehet szerepe: megjavult általános teljesítőképességüknek és megváltozott életmódjuknak, a műtétet követő hosszas izoláció hatásának, az immunszuppresszív gyógyszereknek stb. Tehát nem csak a donorszívnek (Bunzel). Az ún. intrinsic cardialis parasympathicus postganglionalis efferens neuronokat, az ICA-sejteket 1995-ben fedezték fel. Maga az elnevezés is olyan bonyolult, hogy elriaszt a részletezéstől. A lényeg az, hogy a szív nem pusztán végrehajtója az agytól kapott parancsoknak, hanem maga is rendelkezik egy önálló “idegrendszerrel”, és ezen keresztül jeleket küld az agy és valószínűleg az egész szervezet felé (Huang).”

Könyv1A könyv megvásárolható a Medicina könyvesboltokban.

A szövegrészlet és a képanyag felhasználása a kiadó engedélyével történt.

2018-04-03T08:57:34+00:00